2023. augusztus 6., vasárnap

Laza reggel

 Másnap reggel Laci szokás szerint elsőként ébredt, és gyorsan bekészítette a baba reggelijét, így mire a felesége leért a kicsivel, már kész is volt.

- Jó reggelt! - köszönt, ahogy meghallotta a baba gőgicsélését. - Jól ébredt ma a kisasszony?

- Igen, ő jól, de én úgy, mint akit agyoncsaptak.

- Nem csodálom, nehéz napok állnak mögöttünk. - mondta Laci, és leült az egyik székre.

- Kérem Grétit! 

Elora átadta, és leroskadt a másik székre.


- Szerinted mit szólnak majd a gyerekek, ha elmondjuk a tervünket?

- A  tegnap este után valószínűleg nem ma, reggeli közben kellene ezt felhozni. 

- Igazad van, először is nem ártana beszélni Tamással, mi a helyzet arrafelé. Mert ha nincs épp el- vagy kiadó házuk, bizony építkezni kell, és az nem kevés idő.

- Én reménykedem, hogy a következő tanévet már ott kezdhetik! 
- Nem lenne hátrány, ha nem év közben váltanának iskolát.

- Tényleg mihamarabb beszélj Tamással, rengeteg elintéznivalónk lesz.
- Utána majd leülünk beszélgetni a gyerekekkel is.

Nem sokkal később Laci valóban felhívta régi jó barátját a szervízben...



Folyt.Köv.




2023. július 29., szombat

Egy komoly döntés...

 

A vacsora után Laci és Elora lefektette a kicsiket, majd az esti rutin után végre kettesben maradtak.

L.: - El sem hiszem, mi történt! Kiabálás, sírás... Mint valami rossz film!

 

E.: - Pedig ez a mi kellemes kis életünk. Nagyon rosszul érintett, amiket Lana a fejemhez vágott! Tényleg azt hiszik, csak lepasszoltuk őket a suliba?!


L.: - Ezek szerint. De komolyan, majdnem minden évben költöztünk, félévente kellett volna sulit váltaniuk! Jóformán meg se szokták volna a közösséget, és megyünk tovább!

E.: - Hiszen mindketten ezt gondoltuk! És azt hittem, nekik is elmagyaráztuk, de ezek szerint valami nagyon félre csúszott! 

L.: - Nem tudom, mit kellene csinálnunk, hogy ezt helyrehozzuk...
E.: - Nekem van egy ötletem: költözzünk vissza Rózsafalvára! Az ikrek befejezik ezt az évet a suliban, és ősztől ott folytatják tovább. 


L.: - Biztos vagy benne? És mi lesz a bolttal? 
E.:- Karina nagyon jól elviszi nélkülem is, és ma már mindent meg lehet oldani az interneten. Jó lesz újra a régi szomszédainkat látni...
L.: - Elfelejtetted, hogy eladtuk a házat? 
E.: - Dehogy! Viszont biztos tudnak majd valami jó lakást... Vagy építünk.
L.: - Tehát, akkor megyünk haza?
E.: - Igen. Haza megyünk... Remélem Tamás száma ugyanaz.


L.: - Szívem, ha megváltozott, ott az internet!


Folyt. Köv.

2023. július 23., vasárnap

Egy kellemetlen vacsora...

 A vacsorasztalnál szinte vágni lehetett a feszültséget, miközben Laci betette a sütőbe a pizzákat

Elora: - Nos, kislányom, szeretnénk megbeszélni valamit veled... 

Laci leült, és átvette a szót.

L.: - Tehát, szeretnénk megtudni, minek köszönhetjük a korábbi kirohanást.

Alana nem válaszolt, Damján pedig arra gondolt, hamarosan igen komoly balhé lesz az asztal körül.

- Nos?! - dörrent Laci hangja a beállt csöndben, mire a kislány felemelte fejét, és dacosan a szüleire nézett.

A.: - Nézzétek, nem értem, miért vagyok rám kihegyezve! Elmondtam a véleményem, az se szabad? Amúgy meg, arról se kérdeztetek meg soha, hogy én akarok-e bentlakásos suliba járni! Léni   persze járhat magániskolába, ahonnan minden nap haza viszik! Mi miért nem maradhattunk veletek?!
L.: - De hisz a javatokat akartuk ezzel! Amióta iskolába jártok, már vagy tízszer költöztünk, most is béreljük ezt a házat! Azt akartuk, hogy ne kelljen minden évben iskolát váltani! 


A.: - Azért megkérdezhettetek volna, mit mit szeretnénk! Csak döntöttetek a fejünk fölött! Klárit és Ádit is bentlakásosba külditek majd?  Fogadjunk, hogy nem!  Minek kellett még egy gyerek? Minket is kidobtatok, mikor már nem voltunk cukik! Annyira útállak titeket! - Alana felugrott a székről, és már kiabálva folytatta:



- Hívjátok fel a nagyit, át akarok menni hozzá, majd ő vissza visz a suliba! Ő legalább szeret! 

Damján:- Én azért megvárom a vacsorát. Amúgy meg igaza van. Elvárjátok tőlünk, hogy mindig mindenhez jó pofát vágjunk, de sose kérdezitek meg, mi mit szeretnénk. Tavaly beígértetek egy kiskutyát, és azóta se lett. Mondjuk, nem is ismerne minket. Na mindegy. 

Klári sírva fakadt:
- Lana utál minket? Engem is? Ádit is? A babát is?
Ádinak se kellett több:
- Utálom a babát! Utálom a babát! Utálom a babát!



Ekkor Elora is elsírta magát.
L.: -Jézusom, mi a fene folyik itt?! Mindenki megőrült???


Folyt. Köv.



Alanna véleménye

2023 Márciusa


 Alana és Damján végre haza jöttek az iskolából, így Elora igyekezett legidősebb lányával minél több időt tölteni. Együtt mentek a ruha üzletbe is, ahol Karina épp a nemrég érkezett szállítmányt pakolta ki.

Elora : - Szia Karina, meglepetés!

Alana: - Helló!

Karina: - Ó, sziasztok! Nahát Lana, milyen sokat nőttél! Gyertek, üljetek le, Elek kint van az utolsó dobozzal.

Alig ültek le a vendégek, valóban már be is lépet Elek, Karina vőlegénye

Elek: - Üdv mindenkinek! Drága, ez az utolsó, hova tegyem?

Karina: -Csak tedd le, nagyon köszönöm, hogy segítettél!

Elek: - Nagyon szívesen, szólj, ha máskor is szükséged van valamire! 

Megölelték egymást, és Karina puszit nyomott párja szájára.


Elek: - Nekem mennem kell, viszlát!

Elora: -Viszlát! 

Miután Elek távozott, Karina és Elora beszélgettek egy kicsit, majd elbúcsúztak, és a lány csapat hazament.

Aznap este Elora megörült, mikor a lánya beült hozzájuk a hálóba.

E.: - Kicsim, olyan csöndes voltál egész nap!

A.: - Csak merengtem

E.: - Az iskolán? Valami gond van?

A.: - Úristen, anya, dehogy a sulin! Karinán, meg a vőlegényén.

E.: - Ó. Megkérdezhetem, min merengtél velük kapcsolatban?

A.: - Persze. Azon, hogy lehet egy ilyen csúnya pasival együtt, ráadásul még hozzá is akar menni feleségül?! Nem értem! Karina olyan szép, olyan jóképű pasit érdemelne, mint mondjuk apu!

E.: - Nem vagy kicsit felszínes? Eleknek egészen biztosan számtalan olyan tulajdonsága van, ami miatt Karina megszerette!

A.: - Hát nem tudom, én biztos nem fogok egy csúnya pasival ismerkedni! Brr!!

 Ekkor lépett Laci az ágyhoz, aki végig hallgatta a beszélgetést az ajtóból.

L.:- Hát, kislányom, van egy nagyon rossz hírem! Ugyanis Elek és Karina szeretnék, ha te lennél a koszorúslányuk, a húgoddal együtt. Klári nagyon lelkes, szóval nem szeretném, ha elrontanád az örömét...


A.: -Nagyszerű! Engem meg se kérdeztetek, lenne e kedvem egyáltalán az egészhez! Jellemző! Mindig csak magatokra gondoltok! Meg a húgomra, meg az öcsémre! Bezzeg Damján meg én, mintha nem számítanánk! - ezzel felugrott az ágyról, és kiviharzott a szobából.

- Ez meg mi volt?! - kérdezte döbbenten Laci Elorát

- Nem tudom! Soha ilyen hangnemben nem beszélt velünk! 

L.: - Talán csak sok az iskolai feladat. 

E.: - Havonta egyszer járnak haza, nem gondolod, hogy inkább itt van a kutya elásva?


L.: - Erről jut eszembe, hamarosan megszületnek a kiskutyák. Mire kezdődik a nyári szünet, el is lehet hozni a miénket.

E.: - Szerintem ez még mindig nem jó ötlet! 

L.: - Ugyan már, majd meglátod, milyen klassz lesz! Most pedig tedd le a babát, már büfizett, ideje neked is enni! 



Folyt. Köv.


* A neveket lemagyarosítottam, ugyanis szeretném, ha újabb olvasókhoz is eljutna a sztori :) 






2022. június 19., vasárnap

2022 - Visszatérés

 Kedves Barátok!


 Négy év nagyon hosszú idő az életünkben, Az igazat bevallva, majdnem az ötödik felében vagyunk. Kedvenc családunkkal nagyon sok minden történt ez idő alatt, és emiatt ha megengeditek, bele csapunk a sztori közepébe, mert ez a legegyszerűbb, utána pedig szépen folyamatosan lesznek a korábbi évekre visszaemlékezések. Remélem, a következő évek mindenki történetében kedvezően alakulnak, és véget értek a borús időszakok. Naprakész bejegyzéseket az instagramon találtok, kövessetek ott is!


Látogatás

Hosszú évek után Sheperdék végre újra személyesen tudtak találkozni a Petrov családdal, mitagadás, volt bőven téma, annak ellenére, hogy tartják a kapcsolatot az internet segítségével.




A gyerekek gyorsan eliramodtak a szélrózsa minden irányába, a szülők pedig megvitatták a szokásos kérdéseket, majd Léna és Elora felmentek egy csésze teával Petrovék halójába.


Daniel alig várta ezt a pillanatot, mert nem lehetett nem észre venni, Leslie mennyire megizmosodott, mióta nem találkoztak.

- Les, ne haragudj, hogy megkérdezem, de ugye nem szedsz valamit? 

 Leslie jót nevetett, és igyekezett megnyugtatni barátját.

- Dani, nyugi, semmit! Az a helyzet, hogy mióta Elli kitalálta ezt a boltosdit, és nem hajlandó nagyon senkit bevenni, én viszem a háztartást és a gyerekeket. Nem mintha panaszkodnék, tényleg, nagyon jó, mert sokkal közvetlenebb a kapcsolatom a gyerkőcökkel, például Clarát és Adamet csak felkapom, aztán viszem őket. Nagyon élvezik, engem meg jó kondiban tart. Akarod látni? CLARA! ADAM! - kiáltotta el magát, és ahogy a két kicsi hozzá rohant, felkapta őket.

- Látod, semmi extra. Naponta 50-100 ismétlés, és ennyi. Próbáld ki a lányokkal te is.

Daniel elgondolkozott, mit szólna hozzá Léni és Nilka, ha így emelgetné és cipené őket.

Eközben fent:


- Szóval gyakorlatilag minden energiád leszívja az üzlet?- kérdezte Léna, miután leültek.

- Igen, és emellett ott van még a baba kérdés is...

- Hogyhogy kérdés? 

- Gondolkozom rajta, hogy tényleg vállalni akarjuk az ötödiket? Most is Leslie foglalkozik a gyerekekkel, és gyakorlatilag még el se indult a bolt.

- Miért nem fogadsz fel segítséget? 

- Nem akarok idegeneket a vállalkozásomba. Miss Ellával a találkozás... Hát maradjunk annyiban, hogy a tanácsai nem az én portfoliómhoz valók.

- Esetleg kiszervezhetnél pár apróságot családon belül. Mi van az unokahúgoddal? Gwen a kislánya mellett szerintem vállalna például termékfotózást...

Nem vették észre, hogy Nilka halotta őket, miközben Adorján szobájából a sajtjába tartott.  
                      
- Lana, mit szólsz a kistesódhoz? -kérdezte lelkesen.
- Melyikre gondolsz?
- Aki most fog születni! - Alanna döbbent arccal bámult Lénire. 
- Miről beszélsz?!
- Anyáék most beszélgetnek erről fent. 
Lanának több se kellett, felpattant, és már rohant is a szüleihez.

                       
Elora és Léna közben kitelepedett a nappaliba, így az anyja lett az első számú célpont  dühének.
                   
- Anya! Hogyhogy nektek lehet gyereketek, de kiskutyát meg nem kaphatunk?! Ez nem igazságos! Annyiszor kértük Damiennel! Nem akarunk kistesót, nem azért tanultunk ennyit a suliban, hanem hogy a kiskutyát engedjetek! Amúgy is apa van velünk egész nap, én nem akarok kisbabát pesztrálni! 
A konyhában Leslie felkapta fejét a kiabálásra, és átment a nappaliba.
              
- Na, ha lesz kiskutya, befejezed ezt a hisztit? Szerintem anya nem érdemli meg, hogy így beszélj vele! 
- Tényleg lesz? megígéred?
-Persze! 
                       
Elora meg se tudott szólalni. Alanna elhagyta a szobát, Leslie pedig Elorához lépett, és megsimogatta a vállát.
- Ezt nem így terveztem - sóhajtotta az asszony.
- Nyugi. minden rendben lesz.
- Akkor megtartjátok a babát? - csatlakozott Daniel. 
- Ezek után? -kérdezte Elora
-Hát persze! - vágta rá Leslie.

                      
    - Dam, apa megígérte, hogy lesz kiskutyánk.

- Wow, hogy sikerült elintézned? Amúgy mindegy! Pacsi, szuper vagy!
                     
                               
                       
A kedélyek lecsillapodása és a kiadós ebéd után a lányok mesekönyvet olvasgattak, a kicsik pedig elvonultak vonatozni






A látogatás végeztével mindenki többnyire elégedetten és boldogan búcsúzott, nagy örömmel gondolva arra, milyen jó lesz, ha mostantól rendszeresen tudnak majd találkozni.

                          
Ami a sztoriból kimaradt:         



-Damien, elmondom anyának, hogy sütit eszel ebéd előtt!

- Ne legyél már ilyen árulkodós!